Elsüllyedt Európa

„Nem lehet, hanem biztos – válaszolhatnánk Kosztolányinak. De nem válaszolhatjuk, mert azok az idők is elmúltak. S ma már végképp nincsen emberhez méltó gondja a csőcseléknek. Ma »Bonnie Blue« maradt, Nottinghamből.

S olvasom:

»Nagy-Britanniában a Z generáció többsége diktatúrát szeretne egy kutatás szerint

A brit fiatalok többsége támogatná, hogy egy erőskezű vezető irányítsa az országot, továbbá a parlamenttel és a választásokkal se kelljen bajlódni – derül ki egy közvélemény-kutatásból, amelyet 13 és 27 év közötti korosztályban végeztek – írja az Independent. A felmérés szerint a generáció tagjainak 52 százaléka egy autoriter vezetést támogatna, a korosztály egyharmada szerint pedig az is jó lenne, ha a hadsereg irányítana. A megkérdezett fiatalok 47 százaléka úgy ítélte meg, a társadalmat radikálisan át kellene formálni, míg a 45 és 65 év közötti korosztályban csak 33 százalék gondolta így.«

Most őszintén: ön csodálkozik?

S láss csodát! Hát hogy is írt Kosztolányi száz esztendeje?

»Félre akarok állni. Összetett kezekkel könyörgök, hogy fosszanak meg választójogomtól, véleményem szabad nyilvánításától, helyezzenek végképp az ‘alkotmány bástyáin kívül’. Ne kényszerítsenek, hogy részt vegyek a tébolyult játékban. Hagyják meg kétségeimet, függetlenségemet, hogy esetről-esetre, amint jónak látom, mindenkinek igazat adjak, vagy mindenkit elítéljek, s gőgös magányomban azt gondoljam a zsarnok hatalomról és még zsarnokabb csőcselékről, amit akarok.«

Lehet, hogy mégis Illyésnek van igaza? Lehet, hogy mégis van remény?”

***

Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton